Az alábbiakban a 2013-as túrával kapcsolatos gondolataimat olvashatod. Hamarosan frissülünk errefelé is.
Mi ez és miért?
Talán a kiírás elolvasása után sokakban felmerül valami olyasmi kérdés, hogy "Mi a halál ez és miért jó?". 15-ször végigmenni ugyanazon a körön a téli hidegben? Minek? A rövid válasz: a kihívás kedvéért. A "Galyavár kör" adottságainak köszönhetően ennek az egy körnek az ismételgetésével olyan szintemelkedési arányt érhetünk el, amire amúgy csak magashegyi túrákon lenne lehetőség. Azért szervezzük meg ezt a túrát, hogy az igazán elvetemült túrázók és futók kipróbálhassák Magyarországi körülmények között, mennyire bírják az igazán extrém terhelést.
Az ötlet / a kezdetek
Az egész pár teljesítménytúra fórumos hozzászólással kezdődött 2011 első felében. Elindult a poénkodás, hogy az Iszinik mintájára meg kéne rendezni a Mátra 115 fordított verzióját is, az "Artám 115-öt", természetesen télen. A nagy ötletelésben fölmerült (mint még nagyobb őrültség) egy 24 órás verseny gondolata a M115 híres-hírhedt Galyavár-körén. Ez a gondolat nekem annyira megtetszett, hogy szöget ütött a fejembe, hogy egyszer valamilyen formában megrendezem. Kis számolgatás után kirajzolódott egy szép kerek 110-es, egy kb. maratoni és egy kb. félmaratoni táv gondolata. Persze ekkor már adta magát a Monoton maratonnal és résztávjaival való párhuzam is és magától jött az egykörös "minimaraton" is.
Hogy miért tetszett meg egy ilyen hülye ötlet? Nyilván fontos részlet, hogy ha nem is tartozok a teljesítménytúrázók legkeményebb magjába, azért páréves pályafutásom alatt eléggé rákattantam a dologra ahhoz, hogy végigjárjam Magyarország legkeményebb túráit. Különösen szeretem azokat a túrákat, ahol a hosszú táv mellett kőkemény szinteket is le kell küzdeni, így a Mátra 115 rögtön nagy kedvencem lett, ahogy az első újkori rendezésen részt vettem (persze ez azért a zseniális rendezésen is múlt, no meg a Mátra már alapból is a szívem csücske volt). Ebben a túrában rögtön megfogott a rövid, de könyörtelenül meredek galyavári "bónuszkör".
Az extrém teljesítménytúrák megszállottjaként már amúgy is motoszkált a fejemben sok gondolat, hogy kellene egyszer valami nagyon durva túrát rendezni, így ez az ötlet nagyon betalált. Hiszen ezzel a projekttel nemcsak rendezhetek valami tényleg nagyon elmebeteg dolgot, de még tiszteleghetek is két számomra nagyon kedves túra, a Mátra 115 és Monoton maraton előtt. Így rögtön nagyon lelkes lettem, és már 2011 novemberében szerveztem is egy bejárást, amikor pár kedves barátom segítségével sikerült is bejárnom a hosszú távot 27 óra 56 perc alatt. Be is terveztem a túra megrendezését 2012 novemberére, de végül úgy alakult, hogy pár hónappal el lett tolva a dolog, hogy várhatóan még keményebb körülmények között, 2013. februárjának harmadik hétvégén kerüljön megrendezésre.
Az útvonal
Emlegettem már sokat, hogy az útvonal megegyezik a Mátra 115 "bónuszkörével". Akinek nem lenne ismerős Magyarország talán legeslegjobb teljesítménytúrájának útvonala, azoknak leírom, hogy a Galyatető - Mátraalmás - Galyavár - Galyatető útvonalról van szó. A bónuszkör gúnynevet azért kapta, mert egy hurkot képez a M115 amúgy lineárisnak mondható útvonalában.
Ami miatt szeretjük ezt a kört, az az, hogy meredek. Nagyon meredek. Egészen pontosan 480 m emelkedés jut 7,38 kilométerre. Persze most biztos sokan tudnának mondani ennél durvább 7 km-t (pl. Börzsönyben, Bükkben), ahol akár 6-700 métert is kell emelkedni ekkora távon. A Galyavár kör szépsége magában abban rejlik, hogy ez egy kör. Tehát a végére eljutsz oda, ahonnan indultál, vagyis nem csak mászol 480 métert, de süllyedsz is ugyanennyit (persze a fönti kezdés miatt pont fordított sorrendben), hogy újra kezdhesd el az egészet. Így a kört ismételgetve egészen meghökkentő szintemelkedést lehet elérni viszonylag rövid távon. Persze mindemellett a táj szépsége és az út technikássága (meredek, sziklás, olykor magashegyeket idéző emelkedők) is érdemessé teszik ezt a kört egy kicsit több "figyelemre".
A monotónia
Oké, sok szint, nehéz terep, de megéri a körözgetés? Azt gondolom, hogy nem csak hogy megéri, de még külön jó is. A monotónia tűrés minden teljesítménytúrázó és álloképességi sportoló erőssége kell, hogy legyen. Az, hogy valami monoton, még nem jelenti azt, hogy unalmas. Ha pedig valami netán unalmas, az még nem jelenti azt, hogy értelmetlen is. A Galyavár túrák - főleg a hosszabb távok - talán monotonnak és olykor-olykor unalmasnak is tűnhetnek, de amellett, hogy ez az aspektusa a dolognak önmagában is jó lehet mentális edzésnek, ez nem vesz el semmit a fizikai kihívás komolyságából vagy abból, hogy mindezt gyönyörű környezetben a friss levegőn végzi az ember. Szóval monoton, de megéri! :)
Ha bármi kérdésed lenne a túra történelmével / értelmével vagy bármely egyéb részével kapcsolatban, ne habozz írni!
Marci alias [martye]
Talán a kiírás elolvasása után sokakban felmerül valami olyasmi kérdés, hogy "Mi a halál ez és miért jó?". 15-ször végigmenni ugyanazon a körön a téli hidegben? Minek? A rövid válasz: a kihívás kedvéért. A "Galyavár kör" adottságainak köszönhetően ennek az egy körnek az ismételgetésével olyan szintemelkedési arányt érhetünk el, amire amúgy csak magashegyi túrákon lenne lehetőség. Azért szervezzük meg ezt a túrát, hogy az igazán elvetemült túrázók és futók kipróbálhassák Magyarországi körülmények között, mennyire bírják az igazán extrém terhelést.
Az ötlet / a kezdetek
Az egész pár teljesítménytúra fórumos hozzászólással kezdődött 2011 első felében. Elindult a poénkodás, hogy az Iszinik mintájára meg kéne rendezni a Mátra 115 fordított verzióját is, az "Artám 115-öt", természetesen télen. A nagy ötletelésben fölmerült (mint még nagyobb őrültség) egy 24 órás verseny gondolata a M115 híres-hírhedt Galyavár-körén. Ez a gondolat nekem annyira megtetszett, hogy szöget ütött a fejembe, hogy egyszer valamilyen formában megrendezem. Kis számolgatás után kirajzolódott egy szép kerek 110-es, egy kb. maratoni és egy kb. félmaratoni táv gondolata. Persze ekkor már adta magát a Monoton maratonnal és résztávjaival való párhuzam is és magától jött az egykörös "minimaraton" is.
Hogy miért tetszett meg egy ilyen hülye ötlet? Nyilván fontos részlet, hogy ha nem is tartozok a teljesítménytúrázók legkeményebb magjába, azért páréves pályafutásom alatt eléggé rákattantam a dologra ahhoz, hogy végigjárjam Magyarország legkeményebb túráit. Különösen szeretem azokat a túrákat, ahol a hosszú táv mellett kőkemény szinteket is le kell küzdeni, így a Mátra 115 rögtön nagy kedvencem lett, ahogy az első újkori rendezésen részt vettem (persze ez azért a zseniális rendezésen is múlt, no meg a Mátra már alapból is a szívem csücske volt). Ebben a túrában rögtön megfogott a rövid, de könyörtelenül meredek galyavári "bónuszkör".
Az extrém teljesítménytúrák megszállottjaként már amúgy is motoszkált a fejemben sok gondolat, hogy kellene egyszer valami nagyon durva túrát rendezni, így ez az ötlet nagyon betalált. Hiszen ezzel a projekttel nemcsak rendezhetek valami tényleg nagyon elmebeteg dolgot, de még tiszteleghetek is két számomra nagyon kedves túra, a Mátra 115 és Monoton maraton előtt. Így rögtön nagyon lelkes lettem, és már 2011 novemberében szerveztem is egy bejárást, amikor pár kedves barátom segítségével sikerült is bejárnom a hosszú távot 27 óra 56 perc alatt. Be is terveztem a túra megrendezését 2012 novemberére, de végül úgy alakult, hogy pár hónappal el lett tolva a dolog, hogy várhatóan még keményebb körülmények között, 2013. februárjának harmadik hétvégén kerüljön megrendezésre.
Az útvonal
Emlegettem már sokat, hogy az útvonal megegyezik a Mátra 115 "bónuszkörével". Akinek nem lenne ismerős Magyarország talán legeslegjobb teljesítménytúrájának útvonala, azoknak leírom, hogy a Galyatető - Mátraalmás - Galyavár - Galyatető útvonalról van szó. A bónuszkör gúnynevet azért kapta, mert egy hurkot képez a M115 amúgy lineárisnak mondható útvonalában.
Ami miatt szeretjük ezt a kört, az az, hogy meredek. Nagyon meredek. Egészen pontosan 480 m emelkedés jut 7,38 kilométerre. Persze most biztos sokan tudnának mondani ennél durvább 7 km-t (pl. Börzsönyben, Bükkben), ahol akár 6-700 métert is kell emelkedni ekkora távon. A Galyavár kör szépsége magában abban rejlik, hogy ez egy kör. Tehát a végére eljutsz oda, ahonnan indultál, vagyis nem csak mászol 480 métert, de süllyedsz is ugyanennyit (persze a fönti kezdés miatt pont fordított sorrendben), hogy újra kezdhesd el az egészet. Így a kört ismételgetve egészen meghökkentő szintemelkedést lehet elérni viszonylag rövid távon. Persze mindemellett a táj szépsége és az út technikássága (meredek, sziklás, olykor magashegyeket idéző emelkedők) is érdemessé teszik ezt a kört egy kicsit több "figyelemre".
A monotónia
Oké, sok szint, nehéz terep, de megéri a körözgetés? Azt gondolom, hogy nem csak hogy megéri, de még külön jó is. A monotónia tűrés minden teljesítménytúrázó és álloképességi sportoló erőssége kell, hogy legyen. Az, hogy valami monoton, még nem jelenti azt, hogy unalmas. Ha pedig valami netán unalmas, az még nem jelenti azt, hogy értelmetlen is. A Galyavár túrák - főleg a hosszabb távok - talán monotonnak és olykor-olykor unalmasnak is tűnhetnek, de amellett, hogy ez az aspektusa a dolognak önmagában is jó lehet mentális edzésnek, ez nem vesz el semmit a fizikai kihívás komolyságából vagy abból, hogy mindezt gyönyörű környezetben a friss levegőn végzi az ember. Szóval monoton, de megéri! :)
Ha bármi kérdésed lenne a túra történelmével / értelmével vagy bármely egyéb részével kapcsolatban, ne habozz írni!
Marci alias [martye]