Aki már nevezett a Galyavár 110-re vagy legalább fontolgatja a dolgot, már biztosan konstatálta, hogy bizony ezen a túrán 15 kört kell menni egymás után ugyanazon az útvonalon. Az más kérdés, hogy ebbe mennyire is gondolt bele az ember. Bizony, ez nem kevés.
Nagyon nem kevés, és ebbe nem árt minél inkább belegondolni, mert ha csak a helyszínen, mondjuk úgy az ötödik kör tájékán ébred rá a résztvevő ennek a súlyára, az nem mondható ideálisnak. Úgy gondolom, hogy egy kemény túra teljesítésének fontos előfeltétele a megfelelő mentális felkészülés, ez pedig a Galyavár 110 esetében azt jelenti, hogy meg kell barátkozni a gondolattal, hogy hülye módjára fog körözgetni az ember sok-sok órán keresztül.
Azt, hogy ebben mi a jó, már nem akarom újra ecsetelni, most csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy itt az ideje kicsit fejben készülgetni, hogy a kelleténél ne csavarodjon be jobban a túra alatt az ember.
De hogy mivel is lehet ilyesmire készülni mentálisan? Itt van például ez a videó, ami habár nem 30 órás, de a maga 17 percnyi monotóniájával talán segít kicsit elgondolkodni, hogy mit is jelent az, hogy tizenötször.
Nagyon nem kevés, és ebbe nem árt minél inkább belegondolni, mert ha csak a helyszínen, mondjuk úgy az ötödik kör tájékán ébred rá a résztvevő ennek a súlyára, az nem mondható ideálisnak. Úgy gondolom, hogy egy kemény túra teljesítésének fontos előfeltétele a megfelelő mentális felkészülés, ez pedig a Galyavár 110 esetében azt jelenti, hogy meg kell barátkozni a gondolattal, hogy hülye módjára fog körözgetni az ember sok-sok órán keresztül.
Azt, hogy ebben mi a jó, már nem akarom újra ecsetelni, most csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy itt az ideje kicsit fejben készülgetni, hogy a kelleténél ne csavarodjon be jobban a túra alatt az ember.
De hogy mivel is lehet ilyesmire készülni mentálisan? Itt van például ez a videó, ami habár nem 30 órás, de a maga 17 percnyi monotóniájával talán segít kicsit elgondolkodni, hogy mit is jelent az, hogy tizenötször.